Vác, Pest megye ötödik legnagyobb városa, ismert a Dunakanyar központjaként és a vonzó idegenforgalmi célpontként. A város híres a régi történelméről és gazdag kulturális életéről, valamint a Váci egyházmegye katolikus püspöki székhelyeként is szolgál. A Március 15. tér, a város fő tere, az egymást keresztező fontosabb útvonalak találkozásánál alakult ki, és itt található a város kereskedelmi és közigazgatási központja is. A tatárok által elpusztított Vácra érkező német telepesek építkezései voltak azok, amelyeknek köszönhetően a a Március 15. tér sajátos háromszögű alaprajzát létrehozták. A betelepülők olyan életteret hoztak létre városrészükben, amely szülőföldjük hagyományainak megfelelt. A történelmi belváros teljes területe műemléki jelentőséggel bír. A Duna nagy hatással van a város hangulatára, a belvárosi részen a parton parkosított területet alakítottak ki, a külváros partját pedig – tilalom ellenére – strandolók százai töltik meg a meleg napokon.

A Sződligeti “Mesetó” területén az 1900-as évek előtt agyagbánya működött. A helyszínen működő téglagyárat 1915-ben felszámolták a veszteséges termelés miatt, de a kiásott gödrök a helyszínen maradtak. Gróf Floch Henrich kapott vízjogi engedélyt a vízzel feltöltött tavacskákra. Az 1949-ben alapított Sződligeti Sporthorgász Egyesület tagjai sok munkával összekötötték az agyaggödröket, így alakult ki a jelenlegi meder. A vízterület 05 hektár, a teljes terület pedig 2,5 hektár. A tavat az Ilka patak látja el friss vízzel, és a terület madárvilága sokszínű és változatos. A tó körül 70 horgász tartja karban a területet, gondoskodik az őshonos halak rendszeres telepítéséről, és folyamatosan kaszálja a területet. A tó körül egységes stílusban épített hangulatos horgász házak állnak.