Piliscsév a török háborúk idején elnéptelenedett. A törökök távozása után szőlőültetvényeket alakítottak ki a hegyoldalakon, valamint szlovák jobbágyokat telepítettek ide. Piliscsév a 18. század végén rohamosan növekedett, bár 1738-ban egy pestisjárvány sok lakost elpusztított. Az I. világháború idején a lakosság 10%-a volt magyar, de az iskolában hivatalosan magyarul tanítottak. A II. világháborút követően a sváb kitelepítés és a csehszlovák-magyar lakosságcsere érintette a falut, mégis a lakosság majdnem fele ma is szlovák anyanyelvű.

A pincefalut ma is megőrzik, és a gazdák a régi házakat a hagyományos módon újítják fel, a régi kövek és anyagok megtartásával. A környéken főleg nova és ottelo szőlőfajták teremnek, bár kevés szőlőbirtok maradt a faluban, és a borosgazdák inkább másutt szerzik be a szőlőt.

Pilisjászfalu Pest megyében, a Pilisvörösvári járásban található, Budapesttől északra. A település határai között találhatók alföldi és középhegységi felszíni formák, és a tájat emelkedő dolomitrétegek változatos mészkőrögök teszik változatossá. Bár az erdők területe csökkent az évek során, azok még mindig kedvelt helyei a vadállatoknak.