Veresegyház területe már az ősidők óta lakott. Első írásos említése 1375-ből származik. Az Anjou-korban létesített halastóról 1430-ban tesznek először említést. A Malom-tó gátján már a 15. századtól vízimalom működött, és a halászat mellett rákászás is folyt (bár az őshonos folyami rákok mára kihaltak a környéken, helyüket invazív cifrarákok vették át). A tó partján növő nádasokat télen vágták le, hogy nádtetőt és nádpadlót készítsenek belőle. A 20. század közepéig a tó vizét állatok itatására, fürdetésére használták, és télen jeget termeltek, amelyet veremben tároltak. A tóstrand 1928-ban nyílt meg.

A Malom-tó természetvédelmi terület, ahol tőzegtalajú növényszőnyegek lebegnek a vízen, melyek nádat, sást és mohát tartalmaznak. Ezek a növények a víz alatt nem bomlanak le, hanem tőzeget képeznek, amely több méter vastagra is megnőhet. A középkorban ezek az ingoványok menekülőhelyül szolgáltak az ellenség elől. A tó növény- és állatvilága számos ritkasággal büszkélkedhet, például a gyilkos csomorikával, amely nyáron bontja fehér virágait. A tó leggyakoribb madara a tőkés réce.

A Sződrákosi-patakon gáttal és kotrással kialakított völgyzáró Pamut-tavat 1980. május 1-jén avatták fel. A tó mellett az 1950-es években telepített fekete- és erdei fenyőkből álló erdő található, amely a homokdomb omlását hivatott megakadályozni. 1989-ben fejezték be a Sződrákosi-patak újabb felduzzasztásával az Ivacsi-tavat, melynek láprétje szintén védett terület. A tórendszer köré tanösvényt építettek, amely lehetőséget biztosít a változatos növény- és állatvilág megfigyelésére.